A könyvet karácsonyi ajándékként kaptam egy kedves rokonomtól, (Telecsán János – Ismétli-e önmagát a történelem?). A szerző teljesen ismeretlen volt a számomra, de a hátoldalon felvetett kérdések felkeltették az érdeklődésem.
Ezek közül a kérdések közül több is foglalkoztatott, de a szerző csak elsőkönyves így volt bennem némi félsz, hogy a kérdésekre adott válaszok mennyire lesznek minőségiek. A könyv végén található ajánlások erősítették a bizalmat, de alapvetően szkeptikusan indultam neki.
• Ha a történelem ismétli önmagát, akkor miért követjük el ugyanazokat a hibákat időről időre?
• Melyik a fontosabb egy ország fejlődése szempontjából: az emberi tényező vagy a nyersanyagok?
• Mi a történelem? Az elitek narratíva harca, a jelen emberének támogatásáért és a következő generációk elismerő szimpátiájáért? Vagy a gének által futtatott algoritmus?
• Milyen elv miatt cserélnek el az emberek lebomlott állati tetemeket, halott elnökök képével díszített papír darabokra?
• Több női vezetővel békésebb lenne a világ?
• Miben hasonlít egymásra a történelem és az időjárás?
• Más lett volna a II. világháború végeredménye, ha egy szuperhullám a Midway-szigeteki csata előtt tönkreteszi a teljes amerikai flottát?
• Mitől van egyre több demokrácia és egyre kevesebb autokrácia?
• Nincs racionális autokrata, csak kevés hatalomban töltött idő?
• Milyen hatással van egy ország lakosainak várható élettartamára, hogy mennyi ideje ugyanaz az ország vezetője?
• Több vagy kevesebb a háborús áldozatok száma lakosságszámra vetítve, mint 1000 éve?
• Jót vagy rosszat tesz majd az emberi fejlődéssel és az emberek életminőségével a mesterséges intelligencia?
• Milyen szerepet játszott Superman és Batman a világháborús propagandában?
• Hogyan járul hozzá az emberi önzés a jobb egészségügyhöz, oktatáshoz és életminőséghez?
• Boldogabbak-e a fejlettebb országok lakói?
• Mik a populizmus álló demokráciák ismérvei?
• Mi mozgatja a történelmet? A gazdaság, a pszichológia vagy éppen a gének?
A tartalom nagyon sűrű, csak lassan lehet haladni vele, emészteni kell a megállapításokat és rengeteg benne a grafikon, amiket értelmezni kell. Alapvetően elfogulatlan és számok által alátámasztott következtetésekre jut a szerző de néha azért némi elfogultság vegyül bele.
A felállított szabályok közt voltak erősebben és gyengébben megalapozottak, történelemhez szorosan kapcsolódóak és inkább közéletiek egyaránt.
Az a hipotézis, ami szerint több női vezetővel kevesebb konfliktus lenne a világban nagyon aktuális, akárcsak a mesterséges intelligenciáról vagy éppen bevándorlásról szóló fejezetek.
Vannak fejezetek, amik nekem túl szárazak voltak, kifejezetten történészeknek szólnak, ahol hosszú historikus felsorolások vannak. Ellenben több filozofikusabb fejezet nagyon élvezhető.
Az a fejezet, ahol azt taglalja a szerző, hogy a történelem valójában a gének által futtatott algoritmus vagy egy másik fejezet, aminek a címe a „100 év múlva bekövetkező jelen már ma eldőlt?” számomra rendkívül újszerű volt. Napokkal később is még gondolkodtam rajta, de nem tudtam eldönteni, hogy inkább egyetértek-e vagy sem a fejezetben taglaltakkal.
A könyv ugyan biztosít képlékeny válaszokat a felvetett kérdésekre de elsősorban a gondolkodást indítja el, nem kicsontosodott válaszokat ad. A felvetett kérdések ideálisak egy kellemes családi vacsorához vagy baráti beszélgetéshez. A vasárnapi ebédnél több témát is felvetettem és mindenkinek volt véleménye róla, akár pro, akár kontra.
Nekem inkább a filozofikusabb fejezetek tetszettek, mint, például a második, ami a társadalmak sikerességét állítja szembe az egyén boldogságával vagy a 12. fejezet, ami történelmi emlékezet megbízhatatlanságával foglalkozik.
Ennek a fejezetnek a címe: „Meddig ér a zseblámpa fénye a kútba világítva?”. Én is sokat gondolkodtam már rajta, hogy ha csak 5 másodperc az ember jelenléte a Föld 24 órás történelmében és még az 1000-2000 évvel ezelőtti eseményekre is sokszor csak következtetni lehet, akkor elképzelhető-e, hogy mondjuk „10 perccel” ezelőtt már volt intelligens civilizáció a Földön, aminek nem maradtak fent a nyomai.
A 17. fejezet is érdekes volt, aminek a címe: „Az okos ember más hibájából tanul, a tömeg pedig abból sem. - A történelem ismétli önmagát. De akkor miért követjük el ugyanazokat a hibákat időről időre?” Ebben a fejezetben foglalkozik Telecsán legmélyebben a könyv címében is szereplő kérdéssel.
Az elején csak érdekes véletlen egybeesésekkel indít, mint Kubiláj kán és II. Fülöp sikertelen hadjárata egy sziget ellen vagy éppen James Cook és Magellán halálának hasonlóságai. De ezek után a véletlen egybeesések után már ismétlődő szabályokkal folytatja, amik elgondolkodtatóak.
A könyv végére érve az volt a benyomásom, hogy inkább kérdéseket vet fel, gondolkodtat, és emellett szórakoztat, azzal együtt is, hogy az objektivitás talaján áll. Érdekes történelmi játékokra, gondolatkísérletekre bőven nyit teret a könyv, ami nem jó választás, ha egy adott korszakot szeretnél alaposabban megismerni, viszont kiváló, ha egy magával ragadó olvasmányra vágysz, amiben garantáltan találsz izgalmas részeket, bármilyen érdeklődési körrel.
Vélemény:
Mennyire volt szórakoztató? - 9/10
Mennyire volt tudományosan megalapozott? - 6/10
A könyv az Ab Art kiadó gondozásában jelent meg és itt lehet megvenni vagy bármelyik Libri és Líra könyvesboltban:
https://www.libri.hu/konyv/telecsan_janos.ismetli-e-onmagat-a-tortenelem.html
