Mely élelmiszerek tartalmazzák a legtöbb műanyagot? Új kutatások tárják fel

Akcióleső
2024.05.02 12:13


Mennyi műanyagot eszel vacsorára? Noha ez úgy tűnhet, mint egy rész egy szatirikus sorozatból, a kutatások azt mutatják, hogy túl közel áll a valósághoz.


Egy 2024 februárjában készült tanulmány szerint az állati és növényi fehérjeminták 90 százaléka pozitívnak bizonyult mikroműanyagokra, apró polimer fragmensekre, amelyek 5 milliméternél kisebb és 1/25 000 hüvelyk (1 mikrométer) méretűek lehetnek. Minden, ami 1 mikrométernél kisebb, nanoműanyag , amit a méter milliárdod részében kell mérni.


Egy 2021-es tanulmány szerint még a vegetáriánusok sem menekülhetnek el. Ha a műanyag elég kicsi, a gyümölcsök és zöldségek felszívhatják a mikroműanyagot a gyökérrendszerükön keresztül, és átvihetik ezeket a vegyi anyagokat a növény szárába, leveleibe, magjaiba és gyümölcseibe.


A só műanyagba csomagolható. Egy 2023-as tanulmány szerint a földből bányászott durva himalájai rózsaszín só tartalmazta a legtöbb mikroműanyagot, ezt követi a fekete só és a tengeri só. "Egy 2022-es tanulmány szerint a cukorfogyasztás jelentős útvonalat jelent az emberi szervezetbe jutó mikroszennyező anyagok számára."


Még a teazacskók is, amelyek közül sok műanyagból készült, hatalmas mennyiségű műanyagot bocsáthatnak ki. A kanadai quebeci McGill Egyetem kutatói azt találták, hogy egyetlen műanyag teafilter lefőzésekor körülbelül 11,6 milliárd mikroműanyag és 3,1 milliárd nanoműanyag részecske került a vízbe.


A rizs is bűnös. A Queenslandi Egyetem tanulmánya megállapította, hogy az emberek minden 100 gramm (1/2 csésze) rizst elfogyasztva három-négy milligramm műanyagot fogyasztanak – ez a szám adagonként 13 milligrammra ugrik az instant rizs esetében. (A kutatók szerint akár 40%-kal is csökkentheted a műanyag szennyeződést a rizs mosásával. Ez is segít csökkenteni az arzén mennyiségét, amely magas lehet a rizsben. )


Ne feledkezzünk meg a palackozott vízről sem. Egy 2024 márciusában készült tanulmány szerint egy liter víz – ami két normál méretű palackozott víznek felel meg – átlagosan 240 000 műanyagszemcsét tartalmazott hétféle műanyagból, köztük nanoműanyagokból.


Veszélyek az emberi egészségre

Míg mikroműanyagokat találtak  az emberi tüdőben, az anyai és magzati méhlepény szöveteiben, az anyatejben  és  az emberi vérben, egészen a közelmúltig nagyon kevés kutatás folyt arra vonatkozóan, hogy ezek a polimerek hogyan hatnak a szervezet szerveire és funkcióira.


Egy 2024. márciusi tanulmány szerint azok az emberek, akiknél a nyaki artériákban mikroműanyag vagy nanoműanyag van, kétszer nagyobb valószínűséggel szenvednek szívrohamot, szélütést vagy halnak meg bármilyen okból a következő három évben, mint azok, akiknél nem volt ilyen.


Szakértők szerint a nanoműanyagok jelentik a műanyagszennyezés legaggasztóbb típusát az emberi egészségre nézve. Ennek az az oka, hogy a parányi részecskék behatolhatnak a főbb szervek egyes sejtjeibe és szöveteibe, potenciálisan megszakíthatják a sejtfolyamatokat, és lerakhatják  az endokrin rendszert károsító vegyi anyagokat,  például  biszfenolokat, ftalátokat, égésgátlókat,  per- és polifluorozott anyagokat vagy PFAS-okat és  nehézfémeket.


„Ezeket a vegyszereket a műanyagok gyártásában használják, így amikor műanyag termékek kerülnek a szervezetünkbe, ezek a vegyszerek is bejutnak hozzánk” – mondta Sherri „Sam” Mason, a Penn State Behrend fenntarthatósági igazgatója, Pennsylvania államból, Erie-ből. „Mivel a testünk hőmérséklete magasabb a külsőnél, ezek a vegyszerek kioldódnak a műanyagból és átjutnak a testünkbe” – tette hozzá Mason.


"Ezek a vegyszerek a májba, a vesédbe és az agyadba is eljuthatnak, sőt átjuthatnak a méhlepény határán is, és egy meg nem született gyermekbe kerülhetnek" - mondta.


„Jelenleg nincs tudományos konszenzus a nano- és mikroműanyag részecskék lehetséges egészségügyi hatásairól. Ezért a feltételezéseken és sejtéseken alapuló médiajelentések nem tesznek mást, mint szükségtelenül megijesztik a közvéleményt” – mondta korábban a Nemzetközi Palackozott Víz Szövetség, egy iparági szövetség szóvivője.



Minden típusú fehérje tartalmazott mikroműanyagot

Az Environmental Research című folyóiratban megjelent februári tanulmányban a kutatók több mint egy tucat általánosan fogyasztott fehérjét vizsgáltak, beleértve a marhahúst, rántott és más típusú garnélarákot, csirkemelleket, sertéshúst, tenger gyümölcseit, tofut és számos növényi alapú húsalternatívát. (Például darált marhahúshoz hasonló növényi morzsa és növényi halrudak).


A rántott garnélarák tartalmazta a legtöbb apró műanyagot, adagonként jóval több mint 300 mikroműanyag darabot. A második helyen a növényi alapú rögök érkeztek, adagonként 100 darab alatt, ezt követték a csirke rögök, a halrudak, a minimálisan feldolgozott fehér öböli garnélarák, a frissen fogott Key West-i rózsaszín garnélarák és a növényi alapú halszerű rúd.


A legkevésbé szennyezett fehérjék a csirkemell volt, ezt követte a sertéskaraj és a tofu.


Az eredményeket a fogyasztói fogyasztási adatokkal összehasonlítva a kutatók úgy becsülték, hogy az amerikai felnőttek átlagos mikroműanyag-expozíciója évi 11 000 és 29 000 részecske között mozoghat, a maximális becsült kitettség pedig 3,8 millió mikroműanyag évente.


A gyümölcsök és zöldségek magas műanyagtartalmúak

Az óceánok tele vannak műanyaggal, és számos tanulmány kimutatta, hogy ezek hogyan kerülnek az elfogyasztott tenger gyümölcseibe. Egy 2020 augusztusában készült tanulmány szerint azonban kevesebb tanulmány foglalkozott zöldségekkel és szárazföldi állati fehérjékkel, például szarvasmarhával és sertéssel .


Az Environmental Science-ben megjelent tanulmány 52 050 és 233 000 műanyag részecskét talált 10 mikrométer alatt – minden mikrométer körülbelül akkora, mint egy esőcsepp átmérője – különféle gyümölcsökben és zöldségekben.


Az alma és a sárgarépa volt a leginkább szennyezett gyümölcs és zöldség, grammonként több mint 100 000 mikroműanyaggal. A legkisebb részecskéket a sárgarépában, míg a legnagyobb műanyagdarabokat a salátában találták, amely egyben a legkevésbé szennyezett zöldség volt.


A műanyagok mindenhol ott vannak

Egy friss elemzés szerint ma elképesztően sok műanyag létezik a világon – 16 000 műanyag vegyi anyag, amelyek közül legalább 4200 „nagyon veszélyes” az emberi egészségre és a környezetre.


Amint ezek a vegyszerek lebomlanak a környezetben, mikroműanyagokká, majd nanoműanyagokká alakulhatnak, olyan kis részecskékké, amelyeket a tudomány évtizedekig küzdött, hogy megtalálja őket.


Egy nemrégiben készült tanulmány, amely vadonatúj technológiát alkalmaz, megállapította, hogy az Egyesült Államokban három népszerű vízmárkában a nanoműanyagok száma literenként 110 000 és 370 000 között van, ha nem magasabb. Egy liter körülbelül két 5 dl palackozott víznek felel meg. (A szerzők nem voltak hajlandók megemlíteni, hogy mely palackozott víz márkákat vizsgálták.)


A régebbi technológiával végzett korábbi kutatások mindössze 300 nanoműanyagot azonosítottak palackozott vízben, valamint nagyobb mikroműanyagokat.


 Műanyag csökkentésének módjai

A palackozott vízben talált szennyeződés mértéke megerősíti a régóta fennálló szakértői tanácsot, hogy üveg- vagy rozsdamentes acél tartályokból kell csapvizet inni az expozíció csökkentése érdekében, mondta Mason. Ez a tanács kiterjed más  műanyagba csomagolt élelmiszerekre és italokra  is – tette hozzá.


Míg a tudomány többet tud meg az általunk fogyasztott műanyagokról, a szakértők szerint vannak dolgok, amelyeket az emberek tehetnek az expozíció csökkentésére.



Igyekezz kerülni bármit, amit műanyag edényben tároltak. Keress üvegben, zománcban vagy fóliában tárolt élelmiszereket.

Viselj természetes anyagokból készült ruházatot, és vásárolj természetes anyagokból készült fogyasztói termékeket.


Ne tegyél a mikrohullámú sütőbe műanyagot. Ehelyett melegítsd fel az ételt a tűzhelyen vagy mikrohullámú sütőben üvegben.


Ha teheted, egyél minél több friss élelmiszert, és korlátozd a műanyagba csomagolt feldolgozott és ultrafeldolgozott élelmiszerek vásárlását.


Fontos megjegyezni, hogy a műanyag-szennyezésről és annak egészségre gyakorolt hatásairól szóló kutatások még mindig aktívan zajlanak, és az új eredmények folyamatosan változtathatják a jelenlegi tudományos konszenzust.